Blog

Mi a coaching?

Az ICF (Nemzetközi Coach Szövetség) meghatározását veszem alapul, miszerint a coaching az ügyféllel való partneri együttműködés egy olyan gondolat-ébresztő, provokáló és kreatív folyamatban, amely arra inspirálja az ügyfelet, hogy szakmai és személyes szempontok alapján a legtöbbet hozza ki magából. 

Milyen a jó Coach ?

Őszinte érdeklődést mutat az ügyfél jóléte és jövője iránt. Folyamatosan fenntartja személyes integritását, őszinteségét és tisztességét. Világos egyetértést alakít ki, és megtartja ígéreteit. Tisztelettel kezeli az ügyfél meglátásait, tanulási stílusát, személyiségét. Folyamatos támogatást biztosít és példát mutat az új viselkedésformákat, tevékenységet illetően, beleértve azokat is, amelyek kockázatvállalással vagy kudarctól való félelemmel járnak. Tudatos, ugyanakkor spontán kapcsolatot tart az ügyféllel rugalmas és magabiztos stílus alkalmazásával. Úgymond követi ösztöneit. Az adott pillanat legcélravezetőbb irányát választja az ügyféllel való együttműködésre. Magabiztosan vált perspektívát. Az erős érzelmi helyzeteket a helyén kezeli, nem hagyja bevonódni magát. Arra figyel, ami az ügyfélnek valóban fontos. Különbséget tud tenni a szavak, a hangszín és a testbeszéd között. Bátorít, elfogad. Felfedezésre, belátásra, elköteleződésre vagy cselekvésre serkentő kérdéseket tesz fel. 

Sokáig tudnám még folytatni a sort a jellemzőkkel, de hiszem, hogy a személyes tapasztalat többet mond minden szónál. A jól irányzott kérdések egy játszóteret nyitnak meg, kliensünket gondolataiban játszó gyermekké varázsolják. Arra biztatják, hogy olyan kedvvel és hévvel hancúrozzon gondolati várában, hogy kellő hittel tudjon továbblépni.

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

– Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
– Nem találják meg – mondtam.
– Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
– Minden bizonnyal – feleltem.
– Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szívnek láthatatlan.

Hívogató házikó

Hívogató házikó. Évek óta, amikor elmentem az épület előtt, sóvárogva gondoltam, milyen szívesen járnék ide valami hasznosat végezni. Igen ám, de mit is tudnék én itt kezdeni? Nem vagyok virágkötő, sem kozmetikus, se fodrász és semmi olyan komoly szakmával rendelkező, aki labdába tudna rugni. Ezekkel az előre vivőnek egyáltalában nem mondható gondolatokkal hamar pihenő pályára is állítottam a sóvárgásomat. Évekig szunnyadt csendesen, időnként felbukkanva. Hírtelen, mondhatnám akár véletlennek is -de biztosan tudom, hogy nem véletlenül történnek meg velünk az események-, csodának tituláltam, amikor találkoztam a házikó gazdájával, bár, akkor még nem volt tudomásom a birtokviszonyokról. Gyanítom, nem kell már sokáig feszítenem a húrt, kitaláltátok, hogy ebből a találkozásból kapcsolat, majd együttműködés született. Azóta csinosan berendezett – másik csoda! –, a tudtom nélkül, a színeimmel dekorált a helység született. Mondanom sem kell, amikor megláttam, könnybe lábadt a szemem a boldogságtól, meghatottságtól. 

A helység sztorijához még hozzátartozik egy másik is. Évekkel ezelőtt vásároltam valamit egy ismerős ismerősétől. Kaptam visszajelzést az eladótól, hogy bár ő nem tudja, én mivel foglalkozom, de ő hiszi, nekem biztosan emberekkel lehet dolgom, ugyanis teljesen feldobtam a napját a személyiségemmel az alatt a 10 perc alatt, amíg a bizniszt intéztük. A válaszom annyi volt, hogy, ha biztosan tudnám, hogy megélek belőle, lenne egy irodám Szentendrén és oda be lehetne térni megoldásokat találni beszélgetés, meghallgatás által. Ez a történet is pihenőre tért, míg a kollegám emlékeztett rá, miután elvégeztem a coach és vezető képzést. Innentől már nem lehetett kérdés, hogy mit is tudnék én kezdeni az áhított csoda házikóban. Szándékosan nevezem csoda házikónak. Mióta használom, azt vettem észre, hogy az ügyfeleim kicserélt lelkiséggel hagyják el az irodát. Mintha átváltoztatták volna őket. Hát persze, hiszen megcsillant előttük a változtatás, megoldás, előrelépés  lehetősége.

Csoda házikó. ;-(

Nincs szükséged coachra!

Nincsen szükséged coachra akkor:

  • Ha elég az, hogy van olyan barátod,
Aki a történetedet hallva maga is elkezdi magát hasonlóképpen érezni. Mélyeket sóhajtozik, és még rátesz egy lapáttal, hogy milyen szörnyű dolgot tettél vagy nem tettél. Hosszú, kínos csönd követi. Aztán még Neked kell őt vigasztalnod.
  • Ha elég az, hogy az a barát empátia helyett sajnálattal áll elő, így reagál az elmondottakra: 
„Jajj, Te szegény!”
Ahelyett, hogy ezt mondaná: „Tudom, miről beszélsz, átérzem, éppen most voltam én is ilyen helyzetben”.
Sőt, még egy ilyet is hozzátesz: „Egyem a szívedet!”
  • Ha az a barát a tökéletesség, hitelesség mintaképe. Érezteti Veled, mennyire kiábrándult Belőled a hibáid miatt. Azt érezteti Veled, hogy cserbenhagytad a viselkedéseddel.
  • Ha Neked az jó, hogy a barát megró rögtön a beszámolód után, mert nem tud mit kezdeni az emberi sebezhetőséggel. 
„Mégis, mit gondoltál? Mire számítottál?” 
Vagy rögtön olyat keres akit, vagy amit okolhat. „Ki volt az? Mondd csak meg, jól elintézem!”
  • Ha az kielégít, hogy a barátod így szól: 
„Eltúlzod a dolgot szerintem. Áá, nem is hiszem, hogy ilyen borzasztó lenne a helyzet. Ne is foglalkozz vele! Te szuper vagy!”
  • Ha ez elég:
 „Az semmi! Figyelj, elmesélem, velem mi történt.”

Ha Neked mindez nem elég, még mindig nem tudod a következő lépésedet, a megoldás még továbbra is  hiányzik, keress meg!

Tovább megyünk együtt! 
Menjünk tovább együtt! 
Együtt menjünk tovább!
Varnyú Böbe diplomás coach mosolyog