Hívogató házikó. Évek óta, amikor elmentem az épület előtt, sóvárogva gondoltam, milyen szívesen járnék ide valami hasznosat végezni. Igen ám, de mit is tudnék én itt kezdeni? Nem vagyok virágkötő, sem kozmetikus, se fodrász és semmi olyan komoly szakmával rendelkező, aki labdába tudna rugni. Ezekkel az előre vivőnek egyáltalában nem mondható gondolatokkal hamar pihenő pályára is állítottam a sóvárgásomat. Évekig szunnyadt csendesen, időnként felbukkanva. Hírtelen, mondhatnám akár véletlennek is -de biztosan tudom, hogy nem véletlenül történnek meg velünk az események-, csodának tituláltam, amikor találkoztam a házikó gazdájával, bár, akkor még nem volt tudomásom a birtokviszonyokról. Gyanítom, nem kell már sokáig feszítenem a húrt, kitaláltátok, hogy ebből a találkozásból kapcsolat, majd együttműködés született. Azóta csinosan berendezett – másik csoda! –, a tudtom nélkül, a színeimmel dekorált a helység született. Mondanom sem kell, amikor megláttam, könnybe lábadt a szemem a boldogságtól, meghatottságtól.
A helység sztorijához még hozzátartozik egy másik is. Évekkel ezelőtt vásároltam valamit egy ismerős ismerősétől. Kaptam visszajelzést az eladótól, hogy bár ő nem tudja, én mivel foglalkozom, de ő hiszi, nekem biztosan emberekkel lehet dolgom, ugyanis teljesen feldobtam a napját a személyiségemmel az alatt a 10 perc alatt, amíg a bizniszt intéztük. A válaszom annyi volt, hogy, ha biztosan tudnám, hogy megélek belőle, lenne egy irodám Szentendrén és oda be lehetne térni megoldásokat találni beszélgetés, meghallgatás által. Ez a történet is pihenőre tért, míg a kollegám emlékeztett rá, miután elvégeztem a coach és vezető képzést. Innentől már nem lehetett kérdés, hogy mit is tudnék én kezdeni az áhított csoda házikóban. Szándékosan nevezem csoda házikónak. Mióta használom, azt vettem észre, hogy az ügyfeleim kicserélt lelkiséggel hagyják el az irodát. Mintha átváltoztatták volna őket. Hát persze, hiszen megcsillant előttük a változtatás, megoldás, előrelépés lehetősége.
Csoda házikó. ;-(
