Drága Böbe,

hálás vagyok az Úrnak, hogy megismertelek. Mostmár bevallhatom, hogy találkozásunkkor még nem is tudtam, hogy létezik ilyen foglalkozás: keresztyén coach. Mélyrepüléseim során önzetlenül felajánlott beszélgetéseink alatt rájöttem, hogy igazából ez nem is egy foglalkozás, hanem egy olyan küldetés, amely segít a lelki sérüléseink gyógyulásában, az előttünk álló akadályok elhárításában, önmagunk megismerésében, céljaink felfedezésében. Sokat sírunk, sokat nevetünk. Tudom, hogy még hosszú út áll előttem. De Te reményt adtál nekem arra, hogy sikerülhet. Sikerülhet túljutni a nehézségeken és megtalálni újra azt a boldogságot, azt az örömöt, amit valahol útközben az évek alatt elveszítettem… Szakmai tudásod, végtelen türelmed, empátiaképességed, soha véget nem érő odafigyelésed, törődésed, kitartásod, örök mosolyod példamutató értékű számomra. Egy igazi angyal vagy, mert a barátok olyan angyalok, akik felemelnek, amikor elfelejtünk repülni.  Áldásokban gazdag Életet és szolgálatokat kívánok Neked. Szeretettel, Ági

Megvan a jelenet a Mátrixból, amikor Morpheus választásra biztatja Neot? Piros tabletta vagy kék? Kilépsz a Mátrixból vagy visszadugod a fejed a kényelmes önáltatásba? Realitás vagy látszat? 

Na, valami ilyesféle választás elé állított engem Varnyú Böbe. Tiltakoztam a felkínált realitás ellen, mondván az nem realitás, legfennebb a realitásnak egy sarkított, kicsavart változata. Most is látom a tekintetét, ahogy rám nézett, teljesen higgadtan feltett egy rövid, egyszerű kérdést és várta, hogy megválaszoljam azt. A válasz rendszerint, ha kiszenvedtem magamból, levetve az önáltatás hímes köntösét, megrázó volt és rendszerint a rideg valóságot tükrözte, amivel nem akartam szembesülni. S mi a legszebb benne? Hogy mindezt a saját számból kellett hallanom. 

Ha kevésbé urbánus hasonlatot alkalmaznék, mondhatnám azt is, hogy Böbe az én lelki paszulykaróm. Kicsit olyan ez, mint a „sót az ételben”. Szorgalmasan tanulom (pontosítok: igyekszem tanulni) hogy fel/ visszaépítsem önmagamat, hogy újra szeressem magamat, de néha (sokszor) kudarcot vallok. Ilyenkor megy az SOS-üzenet Böbének, hogy „tudunk beszélni?” És ő mindig tud. Őszintén nem tudom, hogy csinálja. Mindig tud és mindig – rendszerint egy egyszerű kérdéssel vagy rövid megjegyzéssel – helyre is tesz. 

Már látom a tendenciát, egyre erősödik a száram, de a tudat, hogy ott van, erőt adó. 

Nem mellékesen említem, hogy észrevétlenül szereztem egy barátot is. Mit kívánhat az ember ennél többet?

Milyen jó a coach? Általánosságban nem tudom, de azt igen, hogy nekem mi a jó. 

A jó coach tükröt tart: segít megtalálni magadban azt, amire épp szükséged van, nem készen adja, hanem megmutatja, merre keresd.

A jó coach kiméletlen: kiránt az önsajnálatból; 

A jó coachról elhiszed, hogy veled van nehéz utadon, tisztánlátására, tárgyilagosságára mindig számíthatsz.

A jó coach kemény. 

Nagy mázlim van. Nekem jó coachom van: Varnyú Böbe.

Böbét a PTF-en ismertem meg, ahol a Keresztény szemléletű coaching és vezetés szakon tanult.

Hamar feltűnt, hogy ő az egyik legaktívabb hallgató az óráimon, látszott, hogy van célja a képzéssel és ezért hajlandó is megdolgozni. Rendszeresen összefutottam vele főiskolán kívüli képzéseken is, és mindig lenyűgözött az az alázat, amellyel tanulmányait folytatta. Láttam őt beszélgetéseket vezetni: határozott hangszínével, stabil kiállásával kifejezetten biztonságos légkört tud teremteni, miközben érzelmileg is intenzíven kapcsolódik beszélgetőpartneréhez. Találkoztam vele életének nehezebb időszakában is, és példaértékű, ahogyan hittel, munkával nemcsak felállt a nehéz helyzetből, hanem az abból tanultakat beépítette az életébe, munkájába. Nem fél szembenézni a nehézségekkel, és elismerésre méltó bátorsággal áll ki mások mellett, ha igazságtalanságot lát.

Sejtem, hogy ezekből a tapasztalataiból is merít, amikor a rá annyira jellemző elfogadó szeretettel, kíváncsisággal, megértéssel fordul ügyfelei felé.

Böbe, aki szívével hallgat és hitével segít megtalálni a válaszokat kérdéseinkre.

Jó vele sétálni az erdőben, mert biztos lehetsz, hogy olyan útra tértek, ahonnan Te is rálátsz a gondjaidra és megtaláljátok azt az ösvényt, ami a megoldáshoz vezet. Nyugalmat és derüt sugároz, a legzordabb percekben is erőt ad mindenkinek!

Csak bátorítani szeretnélek , hogy ismerd meg Böbit!

Kedves Böbe!

Volt olyan nap, amikor nagyon nem ment, most jobb, ma már több mosolygás is volt. Három hete teljesen átértékeltem a kapcsolatokat, hiszen mindegyiken dolgozni kell, még azon is, amit a legbiztosabbnak gondoltam.

Találtam célt, nem csak a “túlélés” van.

Böbe szenvedélyes elkötelezettje a szakmájának, önzetlen segítője az embertársainak.

Különös érzékenységgel hallgatja meg az embereket, és minden esetben próbál a segítségükre lenni.

Őszintesége már az első beszélgetés alkalmával elvarázsol. Ő az, aki még a visszahúzódó emberekkel is pillanatok alatt egy hullámhosszra kerül… – mert figyel rájuk, és mert megérti őket.

Kedves Böbe!

Először is köszönöm, hogy leültünk beszélgetni, meghallgattál, együtt gondolkodtunk, leírtál szempontokat, amely mentén érdemes tovább haladni a munka –munkaterület váltás, változtatás érdekében.

Köszönöm a rám szentelt idődet, gondolataidat, érzéseidet, imáidat. Nagyon jó volt beszélgetni, jól megbeszéltettél, jók az összeírások, gondolatok, szempontok. 

SDG

Ölelés

Ahol Böbe megjelenik, ott megváltozik és elintéződik minden. 🙂 

Böbe kedves, ugyanakkor határozott és lényegretörő.

Olyan összefüggésekre mutat rá amelyek fontos mérföldkövei lehetnek céljaink elérésében