Böbe
Még 1x szeretném a fantasztikus élményt amit Tőled kaptam.
Izgatottan vártam a a mai délutánt,vártam,hogy miről és hogyan fogunk majd Böbével beszélgetni.Szerintem akármiről is beszélgethettünk volna,az én döntésem volt.Elmeséltem az éppen aktuális állást az életünkben,igazából,egy teljesen kívülálló véleményére voltam kíváncsi,vagy méginkább egy megerősítésre,hogy a döntést amit már rég meghoztam,helyes avagy nem.Vagy valami ilyesmi.Ha egy olyan emberrel beszélgetsz,aki ismer és kötödése van hozzád,nem biztos,hogy azt a tükröt mutatja amit látni akarsz,ellenben egy vad idegen,simán eléd tartja.Megerősítést,vagy támogatást,vagy nem is tudom mit vártam,ehelyett tulajdonképpen olyan számomra teljesen más perspektívába helyezte az egész beszélgetést,hogy a végére nem maradtak kérdések,csak mérhetetlen nyugalom és pozitív érzés,úgy mindennel kapcsolatban.Volt egy kiemelkedően csodás pillanat,amikor a lezárás,az elengedés,a véglegbezárásról esett szó,hogy olyan nincs,hogy vége,de olyan van,hogy új kezdet ,aminek számtalan útja lehet,és bármelyiken is indulsz el,az Téged szolgál majd.(Jó,persze nem pont, szó szerint,mert még hatás alatt vagyok.)
Szóval,merj beszélgetni,mert lehet,hogy a problémád nem is akkora mint hiszed,elég ha más szemszögből is megvizsgálod és szemed előtt válik minden világossá.
Köszönöm az inspiráló beszélgetést, ami egyszerre volt megnyugató és aktivizáló, lelkesítő és gyengéd, erősítő és talpra állító. Hiteles vagy, és köszönöm, hogy elfogadsz engem ott, ahol éppen tartok, ugyanakkor a határaimat tiszteletben tartva mégis bátorítasz a komfortzónám elhagyására, és a hitben megtehető következő lépésre 
Hálás vagyok Istennek érted!
Tiszta szívből ajánlom Böbét! A kisugárzásának köszönhetően az emberből csak dől a szó . Nagyon jó hallgató és a tökéletes pillanatban feltett kérdéseivel rátapint a lényeges dolgokra. Segített, hogy más szemszögből is láthassam a „problémákat”. Nagyon sok dolgot letisztáztam ennek hatására a fejemben.
Amikor az életem tavaly összeomlott, elvesztettem a múltam egy részét, de vele együtt a jövőképemet is. Találkoztam Böbével egy tavaszi napon, amikor minden tekintetben padlón voltam. Ő azzal fogadott, hogy „mennyire jól nézek ki” – teljesen kizökkentve a medremből. Beszélgettünk vagy húsz percet, megosztotta velem az otthonról hozott ebédjét és kicsalogatta belőlem, hogy tulajdonképpen van egy régi álmom, aminek a megvalósításához nem is kell olyan sok minden. Segített, hogy kimondjam: Nyáron belevágunk! Megfogadtam a javaslatát, kiírtam a tükrömre filccel. Abban néztük magunkat nap mint nap. Nyárra elkészültünk a tervezett lépésekkel és belevágtunk a munkába, ami azóta is szépen fejlődik. Nem csupán az álmomat kezdtem el élni, de a ténykedés közepette a lelkem is gyógyulni kezdett. Örök hála érte!
Szia Böbe, reggel arra ébredtem, hogy írok Neked, Rólad. Ez született, használd belátásod szerint. „Böbével „Meghallgatunk. online.hu” csapatában találkoztam. Vannak találkozások, amikor azt érzed, hogy a másikkal van valami nagyon mély lelki közösséged. A Böbével való találkozásom nagyon ilyen. Böbe erős hittel rendelkező, mélyen érző, mélyen gondolkodó Ember. Látva az én útkeresésemet, önmagamhoz, a Teremtőhöz, szinte észrevétlenül van mellettem és nyújt támogatást, ad erőt a távolból. Valahogy mindig megérzi, hogy mikor van szükségem egy kérdésre, egy jelzésre, vagy egy beszélgetésre és akkor egyszer csak ott van, tapintatosan és erőt adóan, szilárdan mellettem. Rendkívül értékesnek tartom Őt, nagyon fontos Emberré vált az életemben. Született segítő.
Drága Böbe,
hálás vagyok az Úrnak, hogy megismertelek. Most már bevallhatom, hogy találkozásunkkor még nem
is tudtam, hogy létezik ilyen foglalkozás: keresztyén coach.
Mélyrepüléseim során önzetlenül felajánlott beszélgetéseink alatt rájöttem, hogy igazából ez nem is egy foglalkozás, hanem egy olyan küldetés,
amely segít a lelki sérüléseink gyógyulásában,
az előttünk álló akadályok elhárításában,
önmagunk megismerésében,
céljaink felfedezésében.
Sokat sírunk, sokat nevetünk. Tudom, hogy még hosszú út áll előttem. De Te reményt adtál nekem arra, hogy sikerülhet.
Sikerülhet túljutni a nehézségeken és megtalálni újra azt a boldogságot, azt az örömöt, amit valahol útközben az évek alatt elveszítettem…
Szakmai tudásod, végtelen türelmed, empátiaképességed, soha véget nem érő odafigyelésed, törődésed, kitartásod, örök mosolyod példamutató értékű számomra. Egy igazi angyal vagy, mert a barátok olyan angyalok, akik felemelnek, amikor elfelejtünk repülni.
Áldásokban gazdag Életet és szolgálatokat kívánok Neked.
Szeretettel,
Őszintesége már az első beszélgetés alkalmával elvarázsol. Ő az, aki még a visszahúzódó emberekkel is pillanatok alatt egy hullámhosszra kerül… – mert figyel rájuk, és mert megérti őket.
Megvan a jelenet a Mátrixból, amikor Morpheus választásra biztatja Neot? Piros tabletta vagy kék? Kilépsz a Mátrixból vagy visszadugod a fejed a kényelmes önáltatásba? Realitás vagy látszat?
Na, valami ilyesféle választás elé állított engem Varnyú Böbe. Tiltakoztam a felkínált realitás ellen, mondván az nem realitás, legfennebb a realitásnak egy sarkított, kicsavart változata. Most is látom a tekintetét, ahogy rám nézett, teljesen higgadtan feltett egy rövid, egyszerű kérdést és várta, hogy megválaszoljam azt. A válasz rendszerint, ha kiszenvedtem magamból, levetve az önáltatás hímes köntösét, megrázó volt és rendszerint a rideg valóságot tükrözte, amivel nem akartam szembesülni. S mi a legszebb benne? Hogy mindezt a saját számból kellett hallanom.
Ha kevésbé urbánus hasonlatot alkalmaznék, mondhatnám azt is, hogy Böbe az én lelki paszulykaróm. Kicsit olyan ez, mint a „sót az ételben”. Szorgalmasan tanulom (pontosítok: igyekszem tanulni) hogy fel/ visszaépítsem önmagamat, hogy újra szeressem magamat, de néha (sokszor) kudarcot vallok. Ilyenkor megy az SOS-üzenet Böbének, hogy „tudunk beszélni?” És ő mindig tud. Őszintén nem tudom, hogy csinálja. Mindig tud és mindig – rendszerint egy egyszerű kérdéssel vagy rövid megjegyzéssel – helyre is tesz.
Már látom a tendenciát, egyre erősödik a száram, de a tudat, hogy ott van, erőt adó.
Nem mellékesen említem, hogy észrevétlenül szereztem egy barátot is. Mit kívánhat az ember ennél többet? ☺
Milyen jó a coach? Általánosságban nem tudom, de azt igen, hogy nekem mi a jó.
A jó coach tükröt tart: segít megtalálni magadban azt, amire épp szükséged van, nem készen adja, hanem megmutatja, merre keresd.
A jó coach kiméletlen: kiránt az önsajnálatból;
A jó coachról elhiszed, hogy veled van nehéz utadon, tisztánlátására, tárgyilagosságára mindig számíthatsz.
A jó coach kemény.
Nagy mázlim van. Nekem jó coachom van: Varnyú Böbe.
Böbét a PTF-en ismertem meg, ahol a Keresztény szemléletű coaching és vezetés szakon tanult.
Hamar feltűnt, hogy ő az egyik legaktívabb hallgató az óráimon, látszott, hogy van célja a képzéssel és ezért hajlandó is megdolgozni. Rendszeresen összefutottam vele főiskolán kívüli képzéseken is, és mindig lenyűgözött az az alázat, amellyel tanulmányait folytatta. Láttam őt beszélgetéseket vezetni: határozott hangszínével, stabil kiállásával kifejezetten biztonságos légkört tud teremteni, miközben érzelmileg is intenzíven kapcsolódik beszélgetőpartneréhez. Találkoztam vele életének nehezebb időszakában is, és példaértékű, ahogyan hittel, munkával nemcsak felállt a nehéz helyzetből, hanem az abból tanultakat beépítette az életébe, munkájába. Nem fél szembenézni a nehézségekkel, és elismerésre méltó bátorsággal áll ki mások mellett, ha igazságtalanságot lát.
Sejtem, hogy ezekből a tapasztalataiból is merít, amikor a rá annyira jellemző elfogadó szeretettel, kíváncsisággal, megértéssel fordul ügyfelei felé.
